Powerless - 3. rész

Ledőltem az ágyamba és csak bambán meredtem a plafonra. Ismét emlékképek kezdtek megjelenni…

* Derek kézen fogva vezetett egyenesen egy fekete autóhoz. Beültünk, ő pedig bediktált egy címet a sofőrnek és az autó már indult is.

-Hova megyünk? –kérdeztem

-Majd meglátod, nyugi.

Sóhajtottam egyet, és elmerengve meredtem ki az ablakon, nézve a város éjszakai fényeit. Derek megfogta a kezem és magához húzott.

-Tudd, hogy nem vagy egyedül. Én mindig itt leszek.. –mondta a fülembe súgva

Mélyen a szemébe néztem, hogy megpróbáljam megfejteni, a szándékát. Derekről tudni kell,  hogy sosem mutatja ki, amit gondol, őt nem lehet megfejteni. Ezért is vagyok vele ilyen bizonytalan.

Megfogta a derekam és lassan végigsimított az oldalamon. Az arca egyre jobban közeledett enyémhez, de ekkor én megfogtam a kezét.
-Ne. Légyszi…  -mondtam, miközben az arcát fürkésztem

-Jól van.

Úgy 10 perc múlva oda is értünk.

A sofőr nyitotta az ajtót. Egy hatalmas villa előtt álltunk.

-Minek jöttünk ide? –kérdeztem

-Bulizni, kikapcsolódni.

Flegmán vágtam egy grimaszt és elindultunk a bejárathoz. Belépve az ajtón, hangos zene, minden sarokban kanapé, az asztalokon vízipipa, különböző csomagok, tabletták. Átmentünk a hatalmas előtéren, aztán egy hosszú folyosón, aminek a végén nagy, fekete dupla ajtós helység volt. Derek kinyitotta az ajtót, egy burlesque bár tárult elém. Derek felém fordult, majd ezt mondta:

-Csak mert tudom, hogy szereted az ilyen helyeket.

Leültünk egy köríves kanapé közepére, pont a színpaddal szemben. Elmosolyodtam. Páran odajöttek köszönni. Mi csak néztük a műsort.

-Hey! Sziasztok! –köszönt egy középkorú, szintén extrém kinézetű fazon egy táskával a kezében

-Hello. –köszöntünk egyszerre

 -Nos mi a választék? –kérdezte Derek

A fickó előkapott egy zacskót, ami tele volt tablettákkal, de nem ismertem fel, milyenek.

-Ezt nem kapni sehol, csak pár száz darab van belőle az egész országban. Ezért meg kell fizetni az árát.

-Nem gond. –válaszoltam és előkaptam a tárcám. –Kettőt kérek.

Kifizettem a férfi pedig megköszönte és távozott is.

-Tessék ez a tiéd. –Derek kezébe adtam az egyik tablettát

Bevettem a bogyót. Kb. 2 perc múlva már kezdett is hatni. Teljesen elfelejtettem minden gondom, úgy éreztem szárnyalok, semmi sem számított. Az egyik burlesque hölgy odajött hozzám, és táncolni kezdett. Felálltam és táncoltam vele én is. Teljes extázisban voltam, azt sem tudtam hol vagyok, csak úgy megtörténtek a dolgok. Derek ugyanígy érzett. Hátulról átkarolt és csak táncoltunk. Egyre forrósodott a hangulat. Kézen fogott és magával húzott ki a bárból, a hosszú folyosón át, egy szobába, amihez volt kulcsa. Egy hatalmas baldachinos ágy állt a helység közepén. Az ajtót bezárta.

-Mit csinálsz? –kérdeztem

-Szerinted…?

Hirtelen megragadta a csípőm, magához rántott, a csípőjét hozzám szorította. Vadul megcsókolt. Én viszonoztam a csókot. Megfogta a nyakam és a falhoz szorított. Csókolni kezdett. Én levettem a felsőjét.. Rajtam egy ruha volt, aminek a háta végig cipzár… Lefogta mindkét kezem. Arccal a falhoz szorított, levette rólam a ruhát. A fenekemre csapott. Hátulról végig simított a mellemen, a hasamon, a csípőmön, a combomon.. Felnyögtem a vágytól. Szembefordított magával és a fejem felett fogta le mindkét kezem. Beleharapott az ajkamba. Mindkét combom a csípőjéhez szorítottam ő pedig a felsőtestével tartott. Elindult az ágy felé, vadul lenyomott az ágyba, a nyakamat harapdálta. Kivette az övét a nadrágjából és hozzákötötte a kezem az ágyhoz. Lassan levette rólam melltartót és az alsóneműt is. Végig csókolta testem, majd levette a ruhaneműt magáról is….  *

-Derek.. –suttogtam

 Érzem, hogy történt vele valami, de nem tudom felidézni… Miért van bennem félelem és kín, amikor rá gondolok? Kell lennie valaminek…

~

2 nappal később

-Üdvözlöm Miss Woods. Kérem, foglaljon helyet. –mondta Dr. Miller  -Hogy érzi magát?

-Elveszetten.

-Visszajöttek az emlékei?

-Részben. Mindennel kapcsolatban csak kis emlékfoszlányok jelentek meg, de a teljes történet még el van veszve.

-Kérem, el tudná mondani, azokat, amikre képes emlékezni?

-Nos, Richmondban születtem, de Atlantában nőttem fel, anyámmal, Sylviával és a nővéremmel, Victoriával. Apámmal csak párszor találkoztam még kiskoromban… Anyám elhagyott minket a nővéremmel. Victoria 15 éves volt én pedig 12.. Victoria még Atlantában él én pedig két éve költöztem New Yorkba. Apám részéről a felmenőink elvileg gazdag nemesek voltak így mi örökösök lettünk. Még kiskoromban is állandóan veszekedtünk anyámmal… Emlékszem, hogy itt New Yorkban bekerültem bizonyos körökbe, amik miatt teljesen felborult az életem..

Elmeséltem, még ami eszembe jutott, aztán hazaküldtek. 3 nap múlva újra meg kell jelennem kontroll vizsgálaton.

Megőrjít a gondolat, hogy nem tudom mi történt pontosan, hogy miért bántottam magam és miért hajtottam le a hídról.. Emlékeznem kell. Most..