-Kérem, meséljen el mindent, amire emlékszik a baleset napjáról.
–kérte az orvos, Dr. Miller
Lenéztem az ölembe, ahol a kezeim szorongatva figyeltem a
kötéseket mindkét alkaromon. Összehúztam a szemöldököm és próbáltam felidézni a
történteket. Ránéztem, a Dr. Miller köpenyén lévő névkártyára, amin az állt,
hogy pszichiáter.
-Bármit ami eszébe jut.
Képek kezdték megrohanni elmémet, melyek villámgyorsan
váltakoztak, alig tudtam elkapni egy-egy foszlányt.
-Fürdőkádban ülök, mindkét karomon vágások vannak, jobb
kezemben egy kés, a sebek véreznek, zokogok.. Aztán felveszek egy hálóruhát,
megfogom a kocsi kulcsot és kimegyek a házból, a kocsimhoz. Beindítom az autót,
és elindulok a hídhoz.
-Aztán arra emlékszem, hogy nem tudom kinyitni a kocsi
ajtaját és süllyedek…
-Értem. Mi történt aznap, mielőtt kést fogott a kezébe?
-Nem emlékszem…Nem emlékszem semmire.. –mondtam, kissé
kétségbeesve
-Nyugodjon meg, ez normális ilyen esetekben. Úgy tűnik,
amnéziája van a baleset közben keletkezett fejsérülés miatt, reméljük, hogy
csak átmeneti. 9 napig volt kómában. Már két napja, hogy magához tért, és úgy
gondolom, hogy ha visszatérne a környezetébe, az segítene emlékezni.
-Az jó lenne, szeretnék már haza menni.
-Rendben. Viszont egy nővér fogja elkísérni a lakásába. –mondta
az orvos
Furcsálltam, hogy miért kell engem kísérgetni, de végül
rábólintottam. Bajom nem lehet belőle. 2 nap múlva vissza kell jönnöm
kontrollra.
~
A nővér elment, miután végignézte, hogy minden rendben van-e
a lakásban. Iszonyatos fejfájás tört rám, a végtagjaim is zsibbadtak, ezért
bevettem egy fájdalomcsillapítót, aztán lezuhanyoztam, és bedőltem az ágyba.
Bevettem abból is, amit az orvos írt fel, hogy tudjak aludni. Alig telt el 20
perc, már aludtam is.
~
Olyan délután 2 óra körül ébredtem fel, szóval úgy tűnik,
hogy 21 órát aludtam. A nappaliban, a kanapén ülve szürcsölgettem a kávémat,
közben pedig a híreket néztem. Kimentem a kertbe, sétálni egyet. Miközben a
medencét bámultam, kiabálást hallottam, a ház felől.
-Miss Woods? –szólított egy férfihang
Előre mentem a kapuhoz, és megláttam Ryant, a kertészt.
-Szia!
-Üdvözlöm, hölgyem! Reméltem, hogy itthon lesz, múlt héten
eltűnt, és a telefonján sem tudom elérni.
-Oh, igen, elvesztettem.
-Mi történt magával hölgyem? –kérdezte ijedten a kezemen
lévő kötéseket bámulva
-Oh, csak egy kis baleset. Gyere be. –válaszoltam és
kitártam a kapuajtót
Ryan neki is állt a kertnek. Hetente jár hozzám
karbantartani az udvart.
Bementem a házba, egyenesen a fürdőbe. Levettem a kötéseket a
karomról. Mindkét csuklómon végig késnyomok, vágások. Csak meredtem a sebekre.
Villámként csapódtak belém az emlékek.
* Telefonon kiabálok, zokogva. Aztán lerohanok a bárba ahol
a megszokott helyen vár rám Derek. Derek egy magas 32 éves, tele tetovált,
piercinges, jóképű, vékony, izmos pasi. Leültem mellé.
-Hoztál mindent? –kérdezem tőle
-Mint mindig. –mondja, és egy csomagot nyom a kabátzsebembe,
én pedig 25 db 20 dollárost összetekerve
Bólintottam, és kimentem a mosdóba, magamra zártam az ajtót
és már bontottam is ki a csomagot. 5 gramm kokain. Rögtön felszívtam egy
adagot. Visszamentem Derekhez.
-Na? –kérdezte
-Király, mint mindig.
Derek csak mosolygott.
-Most már elmondod mi történt? –kérdezte
-Elhagyott mindenki… Akiket eddig szerettem, mind elhagytak
és eltűntek. Nem kellek senkinek. Sosem kellettem. Sosem szeretett senki..
-Én nem hagylak el, tudod. –nyugtatott
Rámosolyogtam.
-Figyelj, lesz holnap egy buli egy haveromnál. Gyere el. Lesz
minden, szereztem pár új anyagot. –kacsintott
-Majd meglátom.
-Gyere. –mondta, miközben felállt és húzta a kezem
-Hova?
-Csak gyere.
Sóhajtottam és követtem. *
Csak ennyi jutott az eszembe. Ez még mindig semmi. Annyi
megválaszolatlan kérdés… Kétségbeesett próbálkozás az emlékezésre, de ha
erőltetem nem fog menni. Majd akkor, amikor nem is gondolok rá, akkor majd
magától visszatér minden… Remélem.
